Pénzt ne küldjetek erre ott a vöröskereszt által nyitott számla oda küldjetek.

Amire szükségünk van: tartós élelmiszerek , ruhák, gumicsizma, illetve minden amit csak össze tudunk szedni. Mindent hozzatok el az Pikk-Pakk irodába a 1077 Budapest Dob utca 69 kaputelefon Pikk-Pakk. Az adományokat addig gyűjtjük ameddig tele nem lesz a kisbuszunk és indulunk. Amennyiben és remélhetőleg több adomány érkezik akkor folyamatosan ingázni fogunk. Azaz ha kell naponta többször is megyünk
Több falú is bajban van ezért TI mondjátok meg, hogy hova szeretnétek eljuttatni az adományokat.

Minden adományt figyelemmel kísérhettek itt fényképek és leírás útján.

Kérlek ezt a linket oszd meg mindenkivel akivel csak tudod. Bármilyen kérdésre itt vagy privátban válaszolunk a lényeg, hogy küldjetek minél több adományt és minél hamarabb!!!!
A Pikk-Pakk , hogy meg alapozza az adománygyűjtést 100.000 Ft értékben tesz felajánlást.

Fogász körökben gyakori módszer, hogy olyan emberekkel oldják meg a fogorvosok, fogtechnikusok a csomagok szállításának feladatait, akik koruk, lehetőségeik vagy egészségi állapotuk miatt (még vagy már) a foglalkoztatás perifériáján vannak. Ilyenek például a diákok, a munkanélküliek, vagy a nyugdíjasok. Ők általában nem bejelentett, nem főállású „munkavállalók”, hiszen eseti jelleggel van szükség a „szolgáltatásukra”, a bejelentéssel járó költségek pedig nagyon magasak lennének.

Kétségtelen, hogy drágább egy profi futárcég használata, ugyanakkor érdemes számba venni azokat a veszélyeket, amelyek az olcsóbb megoldás útjain leselkednek:

1. Megkérdőjelezhető megbízhatóság
Mivel minimális a kötöttség szintje, így a felelősség kérdésében is könnyen állást foglalhatunk. Sokkal kisebb a felelőssége egy be nem jelentett, alkalmanként mozgósított magánfutárnak, mint egy erre szakosodott cégnek. Abba az egyszerű helyzetbe képzelje bele magát egy pillanatra Ön, kedves Olvasó, hogy ha egy diákra rábíz egy több százezer forint értékű csomagot, és ne adj’ Isten valami baleset történik vele, akkor a diák vajon megtéríti-e a kárt? De ne csak a diákok legyenek a példa kereszttüzében, hanem nézzük kor alapján a végleteket:

a. Ha alkalmi futárunk fiatal (pl.: halasztó vagy évismétlő), akkor élethelyzetéből adódóan ő még „lazán” veszi az életet, többnyire éjszakába nyúló vagy hajnalig tartó mulatságokon vesz részt, csak a pénz motiválja, sok dologra koncentrál, melyek közül a munka talán nem is az első helyen áll… és ha jobb ajánlatot kap, azonnal továbbáll.

b. Ha alkalmi futárunk korlátozottan terhelhető fizikailag (idős vagy leszázalékolt nyugdíjas), további sajnálatos egészségromlás következhet be, és a körülmények (jeges, csúszós utak, kánikula, stb.) komoly veszélyforrást jelentenek. Ki vállal felelősséget azért, ha egy idős futár combnyaktörést szenved azért, hogy a csomagot védje?

2. Korlátozott rendelkezésre állás
Sajnos nem mindenki engedheti meg magának ma Magyarországon, hogy autóval, motorral vagy kerékpárral szállítsa a rá bízott értékes csomagokat, hanem kénytelen a tömegközlekedés lehetőségeit kihasználni. A mindig kiszámíthatatlan közlekedés miatt szinte lehetetlen garanciát vállalni a csomag időre történő kézbesítésére akkor, ha nem profit bízunk meg a feladattal. Emellett nyílván egy „mondvacsinált futár” egy csomag szállítása közben nem tud egy másikat is felvenni, amíg a futárcég egy időben több futárt is mozgósítani tud az igények kielégítésére.

3. Több területen bevethetőek? Igazán?
Előfordul, hogy az alkalmi futárok a csomagszállításon kívül más feladatokat is kapnak (pl.: beszerzések). Ezek is olyan nem betegre vetíthető feladatok (a „Betegre vetíthető és nem betegre vetíthető feladatok” című prémium kategóriás cikkünkben írtunk az ilyen feladatokról), melyekre vannak szakosodott, profi cégek, akik például a beszerzések tervezése esetén nagyobb tételben, kedvező áron kielégítik az igényeket.

4. Teherként megélt elszámoltatás
A „beugró” futárok esetében a nyilvántartás és elszámoltatás kérdése a felelősségvállalás alacsony szintje miatt ugyancsak kényes kérdés. A csomagokkal kapcsolatos paraméterek (mit, mikor, hova, kinek, mikorra, stb.) rögzítése és visszakereshetőségüknek garantálása megoldható, de ez a feladat a munkától és a szabadidőből veszik el az energiát. Megbízható futárcégek esetében a nyilvántartás vezetése a folyamat része, amit a futár pikk-pakk megold.

Most nem foglalkozunk azzal, hogy az alkalmi futároknak fizetett nem elszámolható összegeket milyen nehéz a könyvelésben szerepeltetni, illetve hogy melyik magánember vállalna 2 millió forintig biztosítást a csomagokra… természetesen mindenki maga mérlegeli a veszélyeket és saját döntése alapján választ a lehetőségek közül, és ez így van rendjén!

Forrás: http://fogorvosoklapja.hu/cikkek/sajat-futar-avagy-olcso-husnak-hig-a-leve

Természetes dolog, hogy többszöri, rendszeres, ismétlődő igény esetén minden esetben hasznos szerződést kötni egy olyan beszállítóval, akiben megbízunk, hiszen így kedvezmény „jár” a szolgáltatási díjból, és a szerződésben rögzített kötelezettségvállalással biztonságban is érezhetjük magunkat. Mégis az a tapasztalat, hogy fogorvosi rendelők vagy fogtechnikusok ódzkodnak a futárcéggel történő szerződéskötéstől a félelmeik miatt:

1. Kötöttséget jelent
Mint minden szerződéses kapcsolatban a kötöttségnek természetesen jelen kell lennie, hogy mind a megrendelő, mind a beszállító tisztában legyen a jogaival és kötelezettségeivel. Ahogy előző írásunkban javasoltuk, sosem szabad határozott idejű szerződést kötni! Határozatlan szerződési érvényesség mellett bármikor felmondható a megállapodás, a rögzített felmondási idő után megszűnik a kötöttség. Minden esetben érdemes a futárcég szerződéstervezetét átnézni vagy szakértővel átnézetni, mielőtt aláírnánk…

2. Rugalmatlanná válik a futár
Egyedi rendelések esetén üzleti kényszert jelent a futárcég számára, hogy szolgáltatása legjavát adja legjobb tudása szerint, hiszen az elégedett ügyfél fogja legközelebb is őt hívni. Ha csak ezt nézzük, érdemesebb egyedi rendelésekben gondolkodni, hiszen így teljesít a legjobban a futár. Hiba lenne azt gondolni, hogy szerződéses kapcsolatban csökken a megrendelő elégedettségének fontossága. Egyrészt mert az elégedetlenség a szerződés felmondásához vezet, másrészt egy szolgáltatás legjobb mérőfoka az, hogy hogyan tud a futárcég az ügyfelek változó igényeinek is megfelelni.

3. Nehéz a nyomon követés
Mikor, ki, mit, hova, milyen értékben, milyen állapotban… fontos kérdések egy csomag szállítása kapcsán. Hallani olyan esetekről, amikor a csomag sérülten ér célba, vagy meg sem érkezik… ilyenkor talán még egyszerű a felelőst számon kérni és a kártalanítást követelni. De akkor mi a helyzet, ha néhány hónap (netán év) után kell egy nagy értékű csomaggal kapcsolatban információkat előkeresni? Erre találták ki az archiválás intézményét, melynek időtartama törvényileg legalább 5 év kell legyen. Ha mégis történne valami váratlan esemény a csomaggal… megnyugtató lehet a pl.: 2 MFt-ig terjedő felelősségbiztosítás.

4. Nagy az elszámolásbeli hibák esélye
Mindenki hibázhat. Úgy azonban meglehetősen kicsi a hibalehetőség a csomagszállítással kapcsolatban, ha a diszpécser másodpercre pontosan rögzíti az igény beérkezését, átad minden megrendelőtől kapott információt a futárnak, aki szállítólevélen vezeti a csomag útját a felvételtől az átadásig az érintettek igazolásával. A folyamat tökéletesen működik, dokumentált, nyomon követhető, így minden adott a korrekt és pontos elszámoláshoz.

Ha ezt a gondolatmenetet vetítjük a futárra, beláthatjuk, hogy „őt” is érdemes tervezni, mert nem csupán emberileg, anyagilag is megtérül az alvállalkozó tudatos „használata”. Ha a futár tudja, hogy miért fontos, mennyire számít a pontossága, mit szállít és mi fog vele történni, akkor ő is érteni fogja a jelentőségét. Az természetes, hogy a futárcég felelősséget vállal a csomagokért, de ha a futár is el tudja magát helyezni a folyamatban, bevonják a teljes munkafolyamatba, akkor ő is érezni fogja a partneri viszonyt. Az eredményesség nem marad el!

Egy példa a való világból a Pikk-Pakk Futárszolgálat ügyvezetőjétől, Beney Pétertől:

„Sokan sokszor hívnak futárt, de a diszpécsereket csak kevesen kezelik partnerként, pedig érdemes… Ha már a diszpécser tudja, hogy mikor szeretné az Ügyfél a csomag felvételét, illetve a leadás kívánt időpontja is ismert, már a telefonhíváskor meg lehet tervezni a pörgős és gyors teljesítést. Érdemes megosztani olyan tudnivalókat is, mint pl.: „37 perc múlva érkezik a páciens”. Ha a Megrendelő partnerként tekint ránk és megoszt ilyen információkat is, akkor garantált a pontos teljesítés, időben megérkezik a csomag a kívánt helyre!”

Magyarországon tényleg nincs távolság? Tényleg nincs, ha partnerünk rendelkezik megfelelő eszközökkel és használható kapcsolatrendszerrel, melyeket bármikor az Ügyfél igényeinek szolgálatába tud állítani. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen – vallja az említett futárcég is.

Megkérdeztük Beney Pétert arról is, mit gondol a manapság szükségszerűnek gondolt költségcsökkentés-elv oly gyakori, minden téren terjedő jelenlétéről… nevezetesen, hogy a futárszakmában a megrendelőknek mennyit ér a megbízhatóság. Péter elmondta, hogy sok megrendelőnek döntően fontos a futárszolgálat ára… véleménye szerint azonban a legolcsóbb futár nem a legjobb! Lehet, hogy egy cég pár forinttal olcsóbban vállal be munkákat, de ha elront egy megrendelést az a pár forint nyereség rengeteg veszteséget eredményez. Péter tapasztalatai alapján megosztotta velünk, hogy soha nem szabad olyan futárcéget hívni…

• …akinek nincs központi vonalas száma: érdemes megkérdezni a futárcéget, hogy el lehet-e menni hozzájuk látogatóba (még ha nem is akar senki elmenni)… a komolytalan cégek kihátrálnak ez alól. Nem ritka az olyan futárszolgálat, aki ha hibázik, egyszerűen kidobja a mobilszámot, és attól a pillanattól kezdve elérhetetlenné válik. Akinek nincs irodája, könnyen eltűnhet és így felelősségvállalása semmit sem ér.
• …akinek “vicces” 500 ezer forintig van biztosítása, mert ez a legolcsóbb biztosítás, ami fellelhető. Nem sokat ér az a biztosítás, aminél a biztosítási összeg nem éri el egy komolyabb fogtechnikai munka értékét, melynek a páciensre vetíthető értéke sokkal nagyobb!
• …akinek nincs megoldva a megrendelések archiválása legalább a törvényi előirt 5 évre
• …ahol folyamatosan cserélődnek a futárok.

Honnan lehet megtudni, hogy megfelelő szolgáltatót találtunk az értékes csomagunk szállítására?

• érdemes a Nemzeti Hírközlési Felügyelet honlapján tájékozódni, kik tettek eleget a bejelentkezési kötelezettségüknek,
• érdemes kérni a futárszolgálattól egy szerződés tervezettet, amelyből kiderül, hogy mennyire komoly a cég… Egy komoly szerződésben részletesen le van írva a felelősségvállalás, illetve tartalmazza a megrendelő és futárszolgálat jogait és kötelezettségeit is. Szerződéses viszonyban a bizalom kölcsönös, hiszen a futárcég 1 hónapig ingyen dolgozik (a tárgyhót követően történik meg a számlázás).
• fontos, hogy egy szerződést SOHA ne írjon senki alá meghatározott időre… mindig határozatlan időtartamra szóljon a megállapodás, amit BÁRMELYIK fél bármikor felbonthat.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a Pikk-Pakk fel tudott épített egy tökéletesen működő ügyfél-kommunikációs folyamatot:

1. Első megrendeléskor minden Megrendelő regisztrálva kerül be egy saját fejlesztésű futárprogramba, mely szerveren fut, így az adatokhoz illetéktelen NEM férhet hozzá, az adatok egy zárt rendszerben tárolódnak.
2. Minden első rendeléskor felvesszük a megrendelő adatait: cégnév, elérhetőség,mobilszám, emelet, ajtó, kaputelefon… minél több adat ismert, annál könnyebb és gördülékenyebb a teljesítés és az esetlegesen felmerülő problémák megoldása. Amennyiben megoldható, az adatokat a címzettekhez is felvesszük, így a következő rendeléseknél már elég a cégnevet, a célállomást és az időkereteket megadni… ez elősegíti a gyorsaságot.
3. SOHA nem fordulhat elő, hogy valamilyen adat kikerül a rendszerünkből. Minden adat (elérhetőség, üzleti kapcsolatok) nagy értéket képvisel… itt köszön vissza az oly fontos BIZALOM és MEGBIZHATÓSÁG.
4. Sok év tapasztalata alapján mindig érdemes megemlíteni, hogy mi a csomag leadásának elvárt időpontja. Előfordulnak lehetetlen igények és vannak „nem sürgős” kérések is… az utóbbiakat a futár kb. 60 percen belül leadja, a lehetetleneket pedig – ha egy kis esély is van a teljesítésre – szinte minden esetben meg tudják oldani.

Mi sem bizonyítja jobban a megbízhatóságot, mint az elért eredmények és számok: 10 év, több mint 500 szerződéses partner, 21 ezer alkalmi megrendelő, akik között vannak rádiók, tv, napi-heti és havilapok, bankok, nyomdák, multi cégek és családi vállalkozások, ügyvédi irodák, önkormányzatok… azaz minden Ügyfél igényeit ki tudják elégíteni a csomagszállítás terén.

Forrás: http://fogorvosoklapja.hu/cikkek/a-futar-illesztese

Futárt hívhatunk, ha csomagszállítással kapcsolatban merülő fel igényünk, melyet gyorsan, pontosan és megbízhatóan kívánunk kielégíttetni. Legyen az például fogászati küldemény, kis terjedelmű, sürgős és abszolút megbízhatóságot igénylő megrendelések teljesítéséről van szó, melyeknél a magas színvonalú szolgáltatás cél és érdek is egyaránt. Kerékpárral, motorral, autóval vagy repülővel… a csomag mérete, sürgőssége és a távolság alapján lehet az igényekre szabni a szolgáltató megválasztását.

A futár a közlekedés gyors szereplője, akinek az idő drága, amit vállal (elsősorban a jogi személy, akié a felelősség), ahhoz tartja magát. Egy alvállalkozóról van szó ugyan, mégis a mindennapi sikeres működést nagyban befolyásolja a futár munkája is. Pontossága, tervezhetősége, rugalmassága akkor érezhető igazán, ha a páciens éppen „bezsibbad” addigra, amikor a futár megérkezik a csomaggal, aminek tartalmát a fogorvos a helyére teszi, és a „vevő” elégedetten, időben távozik. Írhattam volna negatív példát is (késés, csomagsérülés, stb.), de azt gondolom, a FogorvosokLapja.hu olvasói tudatosan döntenek, és a legjobb szolgáltatókkal működnek együtt igényeik kielégítésére. És ez azt is jelenti, hogy ha akár elő is fordul valami kellemetlenség a fent zárójelben említettek közül, azokat partneri viszonyban megfelelő felelősségbiztosítással gond nélkül kezelni lehet.

Praxismenedzsment tapasztalataink alapján leszögezhetjük, hogy akkor működik jól a folyamatos és hosszú távú együttműködés, ha a futárt partnerként kezeli a megrendelő, bevonva például a fogorvos és fogtechnikus közötti kapcsolattartásba, tudatosítva a munkafolyamatban elfoglalt szerepét, értékét és fontosságát, a tevékenységeket a szolgáltatása előtt és után (a tervezhetőség biztosítása végett). Ha már a tervezhetőségről van szó, érdemes számolni az időre hívás, időre kézbesítés és a csomagok biztonságos (trezorban a futárszolgálat telephelyén) tárolásának lehetőségével is.

Véleményünk szerint tehát a megfelelő partner kiválasztásához érdemes mérlegelni a következő szempontokat: megbízhatóság, eredményesség, felelősségvállalás, egyedi értékek.
Mutatunk egy megoldást a csomagszállítással kapcsolatos igények kielégítésére:

Megbízhatóság:
A Pikk-Pakk 2000 Futárszolgálat 10 éve alakult Budapesten, a csomagszállításban felmerülő igények gyors, pontos és megbízható kielégítésére. A megrendeléseket magas színvonalon, és az igényekhez igazodva éjjel-nappal teljesítik. A folyamatosan bővülő állomány jelenleg 35 kerékpárosból és 4 autós munkatársból áll, akik egyre gyorsabban állnak az ügyfelek rendelkezésére.

Eredményesség:
A Pikk-Pakk 2000 Futárszolgálat 10 év alatt közel 500.000 fuvart teljesített hibátlanul, 96%-ban 40 percen, illetve 1 órán belül.

Felelősségvállalás:
A Pikk-Pakk 2000 Futárszolgálat által szállított küldeményeket az Allianz Hungária biztosítja a konkurenciához képest 4x nagyobb összeghatárig, azaz 2.000.000 Ft-ig.

Egyedi értékek:
- Saját iroda, vezetékes szám -> stabilitás és megtalálhatóság
- Saját szerver, 5 év helyet „örök” archiválás -> titoktartás és adatbiztonság
- Saját tulajdonú eszközök (URH készülékek, futárzsákok), válogatott futárok -> biztonság és kármentesség
- Nincs kiállási/felvételi idő, budapesti megrendelés esetén 1 órán (vagy 40 percen) belül megérkezik a küldemény, amennyiben a teljesíthetőség 100% -> az ügyfél elégedettsége az elsődleges szempont
- Folyamatos kommunikáció, elsőként bevezetett digitális számlázás és futár nyomkövető rendszer -> innováció, dinamikus fejlődés

Ön dönt.
Ha érdemesnek találja a Pikk-Pakk 2000 Futárszolgálatot arra, hogy próbára tegye a szolgáltatást, és elégedetten dől majd hátra, akkor a FogorvosokLapja.hu oldalra hivatkozva 10% kedvezmény jár Önnek szerződéskötés esetén.

Forrás: http://fogorvosoklapja.hu/cikkek/innen-oda…-kell-egy-futar

Június 13-án került megrendezésre az Erste Tour Tihany országúti kerékpárverseny, az Erste Tour sorozat második állomása.

A verseny mezőnye a balatonfüredi Sundance parkból indult lassú rajttal, majd amikor a Tihanyi félszigetre kanyarodtak, kezdetét vette az igazi verseny.

BBF – országútiA 12 km-es körpálya útvonala elhaladt a Tihanyi Apátság, és a turistákkal zsúfolt főutca, valamint a több kilométer hosszú strand előtt. A hetedik kör végén hazai kerékpáros eseményeken szokatlan nehézségű emelkedő várt a kerekesekre. Ezen az útvonalon zajlott pár nappal korábban Balaton Bike Fest downhill versenye – amelyen a vasárnapi napon nem lefele gurultak a bringások hanem feltekertek rá (már akinek sikerült). A meleg időnek és a júniusi időpontnak köszönhetően a félszigeten nagyon sok turista volt, akik szurkoltak és biztatták a bringásokat – igazi fesztivál hangulatot teremtve a verseny ideje alatt.

A hosszútáv mezőnyében a nagy kérdés az volt, hogy Tóth Attila (Go Fast – Bikeexpressz) megtudja-e tartani az esztergomi futamon szerzett vezető pozícióját összetett versenyben, Verebélyi Viktorral és Dancs Mártonnal szemben. Tóth Attila csapata nagyon jól dolgozott és senkit nem engedtek el a mezőnyből, aki rá veszélyes lett volna. A hét kör alatt sokan lemorzsolódtak a tihanyi emelkedőkön, de így is közel 40 kerekes együtt érkezett az utolsó emelkedőhöz, amelynek voltak 15-20 %-os szakaszai is. A brutális emelkedőt Benedek László bírta a legjobban és ő örülhetett az abszolút győzelemnek, aki ezen a napon a leggyorsabban, 2 perc 33 másodperc alatt mászta meg a „falat”. De nem csak ő, hanem mindenki győztesnek érezhette magát aki leküzdötte a verseny távját és a végén magasodó emelkedőt. A hölgyeknél a nagyszerű formában versenyző Nagy Enikő diadalmaskodott.

A díjkiosztó után még kisorsolásra került egy Bianchi Via Nirone 7 versenybringa azok között, akik elindultak az Erste Tour Tihanyon – a szerencsés nyertes Kiss Gergely lett.

http://www.overmagazin.hu/cikk.php?cid=540

ERSTE Tour – Szerencs 2010 videó

2010. július 24-én, szombaton került megrendezésre Szerencs környékén az Erste Tour versenysorozat utolsó fordulója, az Erste Tour Szerencs.

A szervezők Bekecs – Monok – Golop – Tállya – Rutka útvonalon 27 kilométeres körpályát jelöltek ki. A hosszútávú versenyen indulóknak 3 kört, a rövid távú versenyen 1 kört kellett teljesíteni. Összesen közel százötvenen álltak rajthoz. A férfiaknál 9, nőknél 3 korosztályban díjazták a versenyzőket. Az időjárás nem fogadta kegyeibe a versenyzőket, a rejt után nem sokkal eleredt az eső.

A verseny biztosítását kimagaslóan oldotta meg az aznap délután megrendezésre kerülő nemzetközi profi versenyt is biztosító rendező gárda.

Az Erste Tour több százezer forint értékű további díjainak sorsolását augusztus folyamán tartják majd, a sorsoláson a sorozat valamennyi versenyét sikerrel teljesítő kerékpáros vesz részt.

A férfiak abszolút versenyét Dancs Márton, a hölgyek versenyét pedig Nagy Enikő nyerte. Ezzel kialakult az Erste Tour összetett végeredménye is, a férfiak között abszolút elsőként az Erste Tour Esztergom győztese, Tóth Attila végzett, míg a hölgyeknél az Erste Tour valamennyi fordulóján diadalmaskodó Nagy Enikő végzett.

Bár folyamatosan úgy tűnt, bármelyik pillanatban eleredhet az eső, az Erste Tour Szerencs összesen közel 140 indulójának sikerült végül száraz időben elrajtolnia. A versenypálya egyetlen komoly, mintegy 5 km hosszú emelkedője már alig 3 km-rel a rajtot követően megkezdődött Bekecsen. Az első körben a mezőny együtt kezdte meg az emelkedőt, folyamatosan szakadtak le versenyzők az erősödő tempóban, de az élen komoly szökés nem tudott kialakulni.

Valamivel kevesebb, mint 1 km-rel az emelkedő teteje előtt egy bukás miatt kettészakadt az élen haladó 45-50 fős csoport, mintegy 30 versenyző tudott együtt maradni az élen, őket követte egy kisebb, 10-15 fős üldöző boly. A mezőny többi része néhány fős csoportokra szakadva, saját tempójában tette meg a verseny hátralevő részét. Az élbolyban egymást érték a támadások, de komoly szökés nem tudott kialakulni, míg az üldöző boly hátránya 1 perc körül alakult az első kör végére.

A második körben az eleredő esőben az összetettben élen álló Tóth Attila csapata továbbra is sikeresen kontrollálta az élbolyt, míg az üldöző bolyban megbomlott az összhang, hátrányuk a második kör végére már 4 perc fölé nőtt. Az élboly néhány leszakadó versenyzőtől eltekintve a harmadik kör hosszú emelkedőjén is együtt maradt, így 20-25 versenyző sprintelt az első helyért a Szerencsi befutónál. A leggyorsabbnak Dancs Márton bizonyult 2:06:35-ös idővel Bohács Roland és Kutács Zsolt előtt.

Tóth Attila hat másodperc hátránnyal érkezett meg a célba, ezzel megőrizte a sárga trikót és megnyerte az Erste Tour összetett versenyét. A hölgyek versenyét Nagy Enikő nyerte, aki sokáig az üldöző bolyban tekert, és annak ellenére, hogy a harmadik kör hosszú emelkedőjén a boly kettészakadását követően hátra maradt, jelentős különbséggel nyerte a hölgyek versenyét.

A versenyt követően Sztanó Imre, az Erste Bank lakossági üzletágáért felelős vezérigazgató-helyettese adta át az abszolút összetett győzteseknek járó kupát. A férfiak versenyét az Erste Tour Esztergomot megnyerő, majd ezt követően az Erste Tour Tihanyt és Erste Tour Szerencset csapata segítségével hatékonyan kontrolláló Tóth Attila nyerte 6:59:50-es idővel, míg a hölgyek versenyében az Erste Tour valamennyi fordulóját megnyerő Nagy Enikő diadalmaskodott 7:31:43-as idővel.

http://www.kerekparsport2000.hu/hu/szakaszok/118-erste-tour-szerencs-beszamolo

Velo.hu (V): Gratulálunk a Gemenc Kupa győzelmedhez. Kívülről nézve nagyon egyértelmű volt a fölényed, Te is így érzed?

Ivanics Gergely (IG): Köszönöm az elismerést. Nagyon erősen voltam motiválva, mert a hosszútávú OB-n sajnos nagyon nem sikerült a verseny, pedig nagyon készültem rá és igen jó formában voltam, de egy technikai hiba miatt (láncszakadás) “bennem maradt” az eredmény. Egyértelműen nyerni akartam a hosszútávú OB-n, úgyhogy nagyon-nagyon csalódott voltam a verseny után. Azt az érzést nem kívánom senkinek. Ezek után, egy héttel később mindenképpen ki akartam futni magamból azt, ami bennem maradt. Ez látható az eredményben, de persze szerencsém is volt, mert ilyen kiváló ellenfelekkel szemben önmagában nem tudtam volna ilyen egyértelműen nyerni.

V: Az OB-n balszerencséd volt. Bizonyos vélemények szerint azonban “isten nem bottal ver”. Szerinted hogyan került az OB-n Szórádi Balázs a fűbe?

IG: Köszönöm a felvetést, mert én is hallottam egy-két hamis történetet erről. Annyi történt, hogy vezetés után kiborítottam a sor elejéről és nekimentem VÉLETLENÜL. A mezőny viszonylag keskeny sorban haladt, nem gondoltam, hogy van ott valaki. Ennyi. Versenybaleset. Nagyon örülök, hogy Balázs nem sérült meg, és ügyességének köszönhetően megoldotta a váratlan helyzetet. Remélem, nem haragszik ezért rám, de nem is adta ennek jelét eddig.

V: Tehát semmi más nem volt?

IG: Nem volt semmi más. Nézd, mivel egyedüli elit vagyok a Pécsi Juniorban, ezért senki segítségére sem tudtam támaszkodni a folyamatos elmenések kézben tartására, ezért nekem elég sokat kellett elől mennem, és húzni a sort. Kiálltam a vezetésből, ütköztünk, továbbmentünk. Ennyi történt. Nem volt bennem szándékosság, az ilyesmi nem az én műfajom. Hallottam én is mindenféle mesét, de a tények makacs dolgok. A lényeg, hogy Balázs nem sérült meg.

V: Rendben, csak kíváncsi voltam, én sem feltételeztem rólatok olyasmit, amiket híreszteltek. Azt nyilván tudjuk, hogy sikeres évek után már nem vagy a Technofilm Betonexpressz csapatának a tagja. Év elején úgy hallottuk, hogy az idei év végével abbahagyod a versenyzést, de ehelyett a versenyeken egy eredményesen versenyző, igen motivált és – kívülről úgy tűnik – nem egy levezető versenyzőt látunk. Most akkor ez az utolsó szezonod vagy sem?

IG: Egy sok éves versenyzői pályafutást szerintem nem lehet egyik napról a másikra befejezni. Én szükségesnek tartom a fizikai és szellemi levezetést, és erre megfelelő körülményeket biztosít a Pécsi Junior. Azért Pécs, mert a Junior edzője Hirth István (egykori neves pécsi kerékpárversenyző, a pécsi kerékpáros élet meghatározó alakja, a szerk.) 2004 óta foglalkozik velem, sokszor nálam is jobban tudja azt, hogy mire van szükségem. Vele egyeztettem a közeli jövőre vonatkozó elképzeléseimet, és ő ebben – mint már annyiszor – most is mellettem állt és áll. Sajnos Pista Bácsi nem foglalkozik már sokáig a pécsi kerékpárosokkal, mert egyik fiatal versenyzőjének Pallag Máténak edzésbalesetből fakadó halála rendkívül megviselte, és most úgy látszik, hogy a történtek után nem képes, illetve nem kíván érdemben foglalkozni velem sem. Ez nekem nagyon komoly érvágás, mert sikereim egyik sarokköve az ő szaktudása és személye. Nagyon sokat köszönhetek edzőmnek, mert emberileg, anyagilag sok támogatást, törődést kaptam tőle, nélküle a jelen helyzetben versenyzői karrieremnek valószínűleg vége, az általa biztosított háttér nélkül nem lehetek sikeres.

V: Akkor tehát az idei az utolsó, “levezető” szezonod?

IG: Az “érdemi” országúti kerékpárversenyzést tekintve igen, nagy valószínűséggel ez az utolsó szezonom. Azért csak “nagy valószínűséggel”, mert nem amiatt döntöttem úgy, hogy befejezem országúti pályafutásomat, mert egészségileg nem vagyok rendben, vagy, mert már nincs szellemi motivációm. Ha szakmailag és anyagilag értékes ajánlatot találok, vagy kapok, akkor szerintem lesz még 2-3 nagyon(!) jó évem, de ehhez szakmailag és anyagilag is valóban megfelelő kondíciók szükségesek, és erre nem látok most komoly esélyt. Ha az év elején nem állt volna mellém ismét a Pécsi Junior és hűséges szponzoraim (Paksi Atomerőmű, MKSZSZ által a Wesselényi Alapítvány, Pécsi Önkormányzat, Pikk Pakk Futárszolgálat, Dr. Kiss László és családja), akkor már az idei év sem lett volna olyan sikeres, mint amilyen végül is lett idáig. Jövőre a jelenlegi szint fenntartásához ismét érdemi ráfordításokat kellene megmozdítania támogatóimnak, de úgy érzékelem, hogy ezt most nem tudják megtenni. Alapos mérlegelés után, a támogatások bizonytalansága miatt úgy döntöttem, hogy saját erőforrásaimat inkább a civil életembe fogom befektetni. Fontos megjegyezni, hogy amit tudok, megteszek azért, hogy ne legyen vége a történetnek, de ugyanakkor 32 éves vagyok, előre kell néznem. A versenyzést, a kerékpársportot nem tudom és nem fogom elfelejteni, de a céljaimat most már nagyon meghatározzák a pénzügyi körülmények és a civil életemmel kapcsolatos elképzeléseim. Jelenleg tehát így néz ki a helyzet, de a remény hal meg utoljára.

V: Az OB nem sikerült, de nyertél a Gemencen. A közeljövőben lesz még egy-két komoly verseny országúton, mire számíthatunk tőled?

IG: Ha összejön minden és a szerencse is mellém áll, az már látszik, hogy országúton idén még biztosan képes leszek hasonló szinten teljesíteni a szezont, mint tavaly, vagy tavaly előtt, azaz győzelmi eséllyel fogok rajthoz állni mindenhol. Kérdés, hogy hogyan leszek képes továbbra is csapattársak nélkül versenyezni pl. a Meridások vagy a Technofilm Betonexpressz ellen. Ez továbbra is nehéz lesz számomra, mert az utóbbi években mindig érdemi csapatteljesítményt felmutató környezetben versenyeztem. Az ellenfelek közül jónéhányan képesek csapatként versenyezni, úgyhogy ilyen értelemben komoly hátrányban leszek velük szemben továbbra is, de ezzel nemcsak én leszek így a mezőnyben. Nagyon csalódott lennék, ha idén már nem sikerülne győzni. Célom az is, hogy ismét megnyerjem pályán az OB versenyszámainak nagy részét. Az utóbbi években tudatosan készültem erre, és azt hiszem, hogy tehetségtelen sem vagyok ezen a területen. A pályaversenyzést egyébként még nehezebb szívvel hagynám abba, sőt, az országúttal ellentétben itt nemzetközi szintű távlati terveim is lehetnének, Világ Kupákra és végső soron pályán a Londoni Olimpiai kijutásra készülhetnék érdemi eséllyel, de ezekhez a célokhoz pénz kell (elsősorban edzőtáborba és versenyre utazásra), ami jelenleg nem látható, hogy honnan lesz. Ha már a világeseményekről van szó, idén még célom lehetne az országúti VB is, mivel végre teljesen sík pályán zajlik majd a mezőnyverseny, ami számomra nagyon kedvező, és emiatt érdemi eredmény elérésére látom képesnek magamat. Azért gyorsan rögzítsük azt, hogy érdemi eredményen nagyjából a mezőnnyel való célba érkezést értem, a többi sajnos csak szerencse dolga lehet, de hazai kerékpárostól szerintem ez is igen szép teljesítmény lenne. Kuszti tavalyi teljesítménye például szerintem elképesztően nagy dolog. (Tavaly a VB-n Kusztor Péternek az igen nehéz pályán majdnem sikerült a mezőnnyel célba érkeznie. A verseny nagy részében elmenésben hajtott, és az utolsó körben állították ki az – egyes vélemények szerint fontoskodó – versenybírók. a szerk.) Ahhoz képest, hogy idén szinte nem is versenyeztem külföldön, a Szerb Körversenyen szerintem nagyon jól mentem, ami nagyon bíztató ebben a tekintetben.

V: Mi kell ahhoz, hogy indulj az országúti VB-n?

IG: Ország szinten meg kell szereznünk a háromfős kvalifikációt, melyben nagy szerepet kell vállalnom, a szövetségi kapitánynak be kell válogatnia az utazó sorba, és a költségek fedezetét kell előteremteni. Van tehát feladat. Az előttünk álló UCI pontszerző versenyeken nagyon jól kell mennem, és akkor lehet esélyem.

V: Látok némi ellentmondást az olimpiai célod és az eddig elhangzottak között.

IG: Az a helyzet, hogy amíg országúton a lehetőségeket tekintve nem látom értelmét a további érdemi ráfordításnak, addig a pályaversenyzést máshogy látom. Azt gondolom, hogy komolyan vehető esélyem van arra, hogy megfelelő körülmények esetén kvótát szerezzek az olimpiára, és induljak az olimpián. Egy olimpiára kijutni egy sportolónak szerintem egyfajta csúcsteljesítmény, ami nagyon komoly felkészülést és ráfordítást igényel, de számomra ez “megéri”, ez motivál. Az erről való gondolkodásnak a személyemen túl alapot ad az is, hogy a Szövetségből hivatalos felkérést is kaptam erre. “Szokás szerint” a Szövetség – szándékai ellenére – az eszmei támogatáson túl sok mindenben nem tud részt venni, de ez már elég számomra ahhoz, hogy komolyan gondolkodjak erről a témáról. Egyszerűen szeretnék olimpikon lenni. Ne feledd, hogy itthon számít az, hogy valaki olimpikon volt.

V: A célfeladat szempontjából nézve, helyzeted akkor sem látszik megnyugtatónak.

IG: Első látásra és kívülről nézve ebben persze igazad van. Idén Berkesi Andrással (a Merida versenyzője) nem tudtunk rajthoz állni egy érdemi pályaversenyen sem, mert nincs autónk és kísérőnk, aki elvisz és visszahoz minket, pedig ez azért nem olyan nagy dolog. Nézd, én ehhez hozzászoktam a hazai kerékpársportban, ebben számomra semmi meglepő nincs. Az eddigi eredményeinket hasonló módon értem, értük el. Az lenne meglepetés, ha rendben mennének a dolgok. Az olimpia számomra egy olyan jelentős cél, amiért vállalom ezeket a nehézségeket. Az általad is ismert körülmények lehangolóak ugyan, de én természetes adottságnak veszem őket. Mindazonáltal, ha valaki jelentkezik arra, hogy részt vesz a kudarcainkban és a sikereinkben akár egy utaztatással, pénzjuttatással, alkatrésszel, vagy bármivel, azt nagyon megbecsüljük.

V: Mi van akkor, ha megszerzed, megszerzitek az indulási jogot az olimpiára, de “magyar-módon” végül mégis más utazik? Láttunk már ilyet nem egyszer.

IG: Igen, történt már ilyen, de ezzel szerintem még korai foglalkozni. Erről persze meg kell állapodni a Szövetséggel, de valós garanciát senki sem tud adni. Jól érzed, ez egy nyilvánvaló és nagy kockázat. Az olimpiára vezető út számos “versennyel van kikövezve”, ha ott sikeres az ember, akkor ez a kockázat jóval kisebb, hiszen azok is nyújtanak jelentős sikerélményt, és akkor azokról már nem maradt le az ember.

V: A Betonexpressz tagságod miért nem működött tovább?

IG: Részben a fentiek miatt. Kívülről minden nagyon szépen néz ki, de belülről számomra számos dolog nem volt megfelelő. Itt nem arról van szó, hogy a Betonexpressz rossz, vagy, hogy nem jó csapat. Stubán Feriék sokat tettek, tesznek, és szerintem tenni is fognak a hazai országúti kerékpársportért. Sehol sem lennénk ma, ha a támogatók nem költöttek volna annyi pénzt a csapatra. Ezért tisztelet és nagy köszönet jár nekik és a csapatnak. Ugyanakkor a működési környezet korántsem volt ideális számukra sem, és az ebből fakadó problémákból nekem már nagyon elegem volt a végén, ami nem kis feszültséget okozott, és ez persze komoly hatással volt az eredményekre is. Nem kínáltak, de nem is kértem szerződést. És hogy egyértelművé tegyem, nem szeretnék már abban Betonexpresszben hajtani. Ezzel persze azt is tudomásul kell vennem, hogy ha ott nem hajtok, akkor máshol sem tudok, mert azt a szintet kizárólag ők voltak képesek szolgáltatni itthon. A választási lehetőség számomra így kizárólag az, hogy kilépek a versenyzésből. Ez van most.

V: Szerinted lehet ezt itthon rendesen csinálni?

IG: Az attól függ, mit értesz “rendesen”.

V: Kiszámíthatóan, tervezhetően, stabilan működő szervezet, ahol nemzetközi szinten is érdemben megjelenik a csapat.

IG: Most úgy gondolom, hogy nem, de persze én is azt szeretném, hogy legyen ilyen csapat. Benne voltam a Betonexpresszben, benne voltam a Cornixban többször is, ezek voltak itthon szerintem a legjobb csapatok az utóbbi 10 évben, de azt látom, hogy egyik sem volt képes arra, hogy nemzetközi(!) szinten érjünk el érdemi eredményeket. Nem voltunk távol ettől, de mégsem sikerült ezt megvalósítani, és ahogy érzékeltem, ez nem kizárólag pénzkérdés. Az első Cornixban volt sok pénz, de mégsem sikerült megfelelően felhasználni. A Betonexpressz viszonylag stabilan működik hosszú évek óta, de az ezen a szinten tartás is óriási erőfeszítéseket igényelt a támogatóktól és a csapatvezetéstől, és sajnos nem vezetett tartósan eredményes nemzetközi jelenléthez. Mai eszemmel azt kell mondjam, hogyha fiatal “pályakezdő” versenykerékpáros lennék, addig kerékpároznék, amíg lenne esélyem nyugatra kerülni. Ha ez a lehetőség nem látszana, gyorsan befejezném az egészet, mert úgy látszik, itthon ezt nem lehet “rendesen” csinálni. Nézd, ez a sport nagyon igénybe veszi az ember egészségét, anyagi lehetőségeit, ráadásul itthon az ismertsége (a hazainak) nem túl nagy, nincs megszervezve, nincs kultúrája, nem értékes. Ha valaki az itthoni versenyzéssel tölti az idejét és pénzét, szerintem rosszul teszi, mert anyagilag és valószínűleg máshogy sem fog neki megtérülni. De ezzel együtt is, szerintem nagy tisztelet jár azoknak, akik itthon csapatot tartanak fenn, versenyt rendeznek, versenyzőként hajtanak, vagy bármilyen formában életben tartják a rendszert.

V: Az anyagi megtérülés ennyire fontos?

IG: Ezt most komolyan kérdezed?

V: A kerékpárversenyzés itthon eddig sem volt egy pénzes sport, azaz eddig sem lehetett vele érdemben pénzt felhalmozni, tehát eddig sem a pénzért hajtottak a versenyzők, vagy dolgoztak a sportmunkások, de ezt neked nem kell bemutatni.

IG: Én a saját nézőpontomból úgy érzékelem, hogy ahogy az ember idősebb lesz, egyre inkább önfenntartóvá válik. Önállósodik, családot alapít, a szülők megöregszenek, azaz egyik oldalon nő a kiadás a másik oldalon csökken a bevétel. A mindennapi tevékenységnek finanszíroznia kell a költéseket, mert különben csődöt jelenthet az ember, az meg nem lehet cél senkinek. A mindennapi tevékenység jelenleg nálam még a kerékpárversenyzés, tehát ennek kell eltartania engem, ezért nem tudok kedvtelésként, vagy szórakozásként tekinteni a versenyzésre. Úgyis fogalmazhatunk, hogy nekem ez a munkám. Tudom, ez most úgy hangzik, hogy én hivatásos profi vagyok, és ilyen tekintetben az is vagyok, csak nem azokkal körülményekkel és háttérrel, mint a TV-ben látott nyugat-európai kollégák.

V: De nem is nyújtasz olyan teljesítményt.

IG: Na erről hosszan beszélgethetnénk, de most csak annyit mondok, hogy azzal a háttérrel szerintem én kiválóan megfelelnék egy vízhordói szerepnek egy pro tour csapatban, és ismerek még néhány hazai kerékpárost, akik szintén kiválóan alkalmasak lennének erre a szerepre.

V: Te tettél azért, hogy külföldi csapatban versenyezhess?

IG: Évekig jelentkeztem, voltak visszajelzések külföldi csapatoktól, de a stabil csapattagságról végül mindig lemaradtam. Voltam olasz, illetve luxemburgi csapatnál is, de a dolgok sajnos nem úgy alakultak ahogy szerettem volna. Amit tettem, azt ma már nyilvánvaló, hogy rossz módon tettem, és így itthon maradtam. Az okokat sokat kutattam, úgy látom, hogy rendszerszintű gond van az egész helyzettel. Későn ismertem ezt föl. Lényegesen fiatalabban kellett volna elkezdenem a külföldre jutási próbálkozásokat. Ilyen tekintetben nagy szükség lenne olyan szakemberekre, akik szakértő módon végeznék a fiatal kerékpárversenyzők menedzselését. Egyébként külföldi lehetőségek után továbbra is kutatok, talán új támogatóm a CERVELO.HU tud tenni valamit értem ebben a tekintetben, rajtam nem fog múlni az biztos.

V: Azt látjuk, hogy van feladatod bőven a következő hónapokra, úgyhogy jó szerencsét kívánunk a megvalósításukhoz és bízunk abban, hogy egy igen sikeres augusztus és szeptember után jövőre is látunk még a mezőnyben.

IG: Köszönöm szépen.

http://velo.hu/index.php?modul=hir&kod=7853

A pénteki szakasz után, a Sajó Péter tiszteletére kiírt két kilométeres hegyi távon is ő szakította át elsőként a képzeletbeli célszalagot, majd az esti villanyfényes háztömbkörüli versenyen is tarolt.

Hiába szállította ő is és Szeghalmi Bálint is az eredményeket, a csapatok versenyében mégsem sikerült lekörözni a Merida HCT együttesét, így az SZSZKE a második helyen zárt.

A kritériumverseny alatt támadt kisebb vihart, és egy-két bukást leszámítva a 36. Gemenci Nagydíj rendben lezajlott. A szervezők ez úton is köszönik a támogatóknak, hogy lehetővé tették, hogy ne szakadjon meg az a szép hagyomány.

36. Gemenci Nagydíj eredményei a TolnAgro Kupáért (2 km): 1. Ivanics Gergely (SZSZKE I.) 4.11.19 perc, 2. Vígh Zoltán (Atlantis Casino) 4.14.21 perc, 3. Szeghalmi Bálint (SZSZKE I.) 4.25.16 perc, 4. Vörös Ferenc (Contact Pécs) 4.27.15 perc, 5. Szórádi Balázs (Merida HCT) 4.27.24 perc, 6. Azaltovic Tomas (Szlovákia) 4.27.43 perc.

Hegyi összetett eredmények: 1. Ivanics Gergely (SZSZKE) 10 pont, 2. Vígh Zoltán (Atlantis Casino) 4 pont, 3. Azaltovic Tomas(Szlovákia) 3 pont, 4. Müllner Zoltán (Merida HCT) 3 pont, 5. Szórádi Balázs (Merida HCT) 1 pont, 6. Vörös Ferenc (Contact Pécs) 1 pont.

Pálinkás Csaba emlékverseny eredményei az Alisca Bau Kupáért: 1. Ivanics Gergely (SZSZKE), 3. Azaltovic Tomas (Szlovákia), 3. Vörös Ferenc (Contact Pécs).

A 36. Gemenci Nagydíj öszetett eredményei: 1. Ivanics Gergely (SZSZKE) 3:52.12 óra, 2. Szórádi Balázs (Merida HCT) 3:53.05 óra, 3. Vígh Zoltán (Atlantis Casino) 3:54.19 óra, 4. Azaltovic Tomas (Szlovákia) 3:55.07 óra, 5. Szeghalmi Bálint (SZSZKE I.) 3:55.19 óra, 6. Vidákovity Deján (Team AS) 3:55.33 óra. A csapatversenyben: 1. Merida HCT 11:44.44 óra, 2. SZSZKE I. 11:50.10 óra, 3. Team AS 12:13.45 óra, 4. Prológ 12:22.37 óra, 5. SZSZKE II. 12:50.45 óra.

http://www.teol.hu/tolna/sport/ivanics-gergely-tarolt-a-gemenci-nagydijon-314909

A Balaton-parti város centrumában kialakított, a forgalomtól teljesen lezárt körpályán 60 percet plusz 1 kört teljesítettek a versenyzők a nedves aszfalton. A viadalon az első tíz helyezett között összesen félmillió forintot osztottak ki, ebből a győztes 150 ezret kapott.

A díjakat Bóka István, Balatonfüred polgármestere, a verseny egyik védnöke adta át.

„Nem volt különösebb taktikánk, talán annyi, hogy próbáltuk egyben tartani a mezőnyt. Fekszik nekem a kritériumverseny, főleg, ha pici domb is van benne, Füreden az is volt. A 6. körben picit megtorpant a mezőny, ezt kihasználtam és próbáltam megszökni, sikerült is, de kaptam egy defektet. Visszaálltam a szabályok értelmében, majd klubtársam, Madaras Zoli tudta tartani velem a lépést, de én szereztem a több pontot, így én nyertem a viadalt – mondta a vasárnapi hosszú távú bajnokságra készülő győztes.

http://www.nemzetisport.hu/kerekpar/20090627/kerekpar_ivanics_gergely_nyerte_meg_a_bianchi_kriteriumversenyt/

Fő támogató magyar részről a Betonexpressz 2000, a másik névadó főszponzor a több mint ezer alkalmazottat foglalkoztató, észak-olaszországi székhellyel rendelkező nagyvállalat, a Limonta S.P.A.

Terveik szerint 2009-ben 16 versenyzőjük jövőre két sorban, párhuzamosan szerepel majd az Europe Tour-viadalokon, várhatóan 120-130 versenynapon. Rajthoz állnak Nyugat-Európa (Olaszország, Franciország, Spanyolország és Svájc), illetve a környező országok (Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Montenegró és Románia) nemzeti viadalain, valamint hazánk valamennyi rangos bringaeseményén.

A csapat tagja a Pécsről elszármazott és sűrűn hazalátogató Ivanics Gergely (30).

– Nyolcan vagyunk magyarok és ugyanennyi a külföldi, valamennyien három bringát kaptunk. Január 15-én Olaszországban kezdjük az edzőtábort, február elején már versenyünk lesz Franciaországban. Az igazi kerékpáros szezon márciusban indul. Az edzőm továbbra is a Pécsett élő Hirth István, az ő edzéstervei alapján készülök – hallottuk Ivanicstól.

http://www.bama.hu/baranya/kozelet/ivanics-gergely-is-tagja-az-uj-magyar-kerekparos-szupercsapatnak-201138