A velocipéd (magas kerékpár) virágkora

1873. A kerékpár technikai tökéletesítésére eddig egyedül Nagy-Britanniában több mint 100 szabadalmat nyújtottak be. Új, fontos lépésnek számított a magas kerlékpár feltalálása, amelynek elülső kerékátmérője eléri az 1,50 métert is.

A hátsó kerék ezzel szemben sokkal kisebb. Az erőt egy pedállal ellátott taposókar viszi át az első kerékre. A jármú megbízhatóságát az angolok egy távolsági futamban próbálták ki. Az útvonal Lands Endtől, Anglia délnyugati végétől John O’Groatsig, Skócia északi csücskéig tartott, kereken 1500 km-en át.
A legjobbaknak 15 napra volt szükségük ehhez.

A szakítópróba biztatóan sikerült. Briminghameben 1875-ben egy kerékpárgyár első ízben rendezett hatnapos versenyeket. A versenyzők naponta tizenkét órát hajtottak. Mindig csak egy versenyző startolt, csere nélkül. Még ugyanebben az évben sor került az első londoni hatnapos futamokra, napi tizennyolc órás menetidővel.

1879-ben a brit Haverley és Duryea görkorcsolyapályákon léptek föl mint hatnapos versenyzők. Egymást váltva, éjjel-nappal kerékpároztak., A „Made inEngland” velocipédeket feltehetőleg milliószámra importálta az USA. Áruk 100 és 150 amerikai dollár között mozgott; 1879-től már tömörgumi kerekeken gördültek be az Egyesült Államokba. Egy New York-i kerékpáriskolának ebben az időben több mint 5000 tanulója volt.

1878-ban Bostonban alapították meg az Egyesült Államok első kerékpáros klubját és 3:57,0 perccel feljegyezték az első kerékpáros mérföldrekordot is. Nagy-Britannia 1874-ben mint első kerékpáros-bajnokot jelentette be James Moore-t, aki 1868-ban megnyerte az első kerékpárversenyt Párizsban (1867). A frankfurti Pálmakertben 1877-ben rollodrom nyílt.

Irodalom:
Walter Umminger: A SPORT KRÓNIKÁJA
Officina Nova, 1992.