Kerékpárok és kerékpárosok találkoztak Ausztriában, a Fertő-tó mentén. A többnapos eseményen egészen régi, az 1800-as évekből való és egészen új velocipédeket egyaránt lehetett látni. A történelmi és a versenykerékpárok közös részvételével több túrát is szerveztek, végül világbajnoki futamokon bizonyíthattak a versenyzők. 15 ország mintegy 200 biciklistája fordult meg Burgenlandban ez idő alatt.

Minden kezdet nehéz. De az elindulás nehézségei még a hölgyeket sem tartották vissza, nemcsak néhány napja Ausztriában, korábban sem. A francia nők például már 1868-ban kétkeréken versenyeztek.

Pedig a kerékpározás és a magas biciklik története szinte csak azokban az években indult. Az első pedállal, lánccal és gumikerékkel ellátott fémvázas kerékpárt 1861-ben készítette el egy francia vállalkozó. Ez volt az első velocipéd. A múlt héten ehhez hasonló eredeti, illetve utángyártott biciklik és triciklik sorakoztak a Fertő-tó partján. Burgenlandban első ízben rendeztek történelmi kerékpár-találkozót és velocipéd világbajnokságot.

Manuela Kaiser résztvevő
Ez egy angol háromkerekű, 1880-ból. Nagyon jól felszerelt jármű ez, differenciállal, gyertyás világítással és fékkel. És ezt érdemes ünnepi alkalmakkor elővenni, menni vele. Még a hegyre is felmegy, igaz nem túl gyorsan.

Hans Bauer versenyző-résztvevő
Ez egy utángyártott velocipéd, 1999-ből. Mindössze egysebességes és fék nincsen rajta. Fékezni azért lehet vele, a hajtókarral és a pedállal, a forgással szemben. Itt ez a fogantyú fából készült, az ülés pedig bőrből, ami körülbelül 1 méter 60 centiméter magasan van.
A magas biciklik előnye ugyanakkor, hogy a nyeregből jobban látni a tájat. Ráadásul ezeket a kerékpárokat nem szükséges lezárni, nem lopják el őket – állítják a tulajdonosok. Nyugodtan kint lehet hagyni ezeket a bolt előtt, feltéve hogy a parkolást sikerül megoldani.

Hans Bauer versenyző-résztvevő
Nehéz például egy szupermarket előtt leállítani a velocipédet, mert az ottani tárolók mérete nem megfelelő. Kicsik a tárolók, így körülményes a parkolás.

A történelmi velocipédek időnként zörögtek, kattogtak, de állták a sarat. Valamennyi öreg kerékpár túlélte a két Fertő-tó menti falu, Mönchhof és Podersdorf közti rázós utat.
A régi és az új velocipédek találkozóját valamennyi helyszínen ünnep kísérte. Podersdorfban világbajnok osztrák kerekezők kéznyomatait örökítették meg. Mönchhofban jelmezes felvonulást szerveztek a történelmi biciklik gazdáinak. Közben kíváncsian vizsgálgatták egymás járgányait. De mindenkinek volt egy története arról, miért tart otthon egy-egy ilyen muzeális darabot.

Berta Hänggi résztvevő, Svájc
Nekünk van egy kis múzeumunk otthon, Svájcban. Gyűjtünk mindenféle kerékpárt, egészen az első példányoktól a velocipédeken, a háromkerekűeken át. Nagyon szépek.

Urs Hänggi résztvevő, Svájc
Hogy miért?! Mert örömömet lelem ezekben a kerékpárokban. Ez az én hobbim. A régi bicikliket megszerzem, majd helyreállatom, és büszke vagyok valamennyire.

A világbajnoki futamok helyszíne Rust volt. Több kategóriában hirdették meg versenyt, ám a hűvös idő közbeszólt. Csak a legkitartóbbak, mintegy 80-an álltak rajthoz, hogy megtegyék az előírt köröket.

Peter Hoffmann versenyző, Ausztria
– Hány kilométert kell megtenni?
– Ez a történelmi futam 22 kilométer, vagyis két kört kell letekerni.
– Ez hosszú?
– Igen, egy ilyen járgánnyal ez meglehetősen soknak számít.
– Hogyhogy?
– Mert nehéz ez az útszakasz, ráadásul nagyon fúj a szél, úgyhogy oda kell figyelni.
– De gondolom, tekerés közben nem fog fázni.
– Az biztos, hogy akkor már nem lesz ilyen hideg…

A Rust és Mörbisch közti útvonalnak, ha nehezen is, de egy hölgy is nekivágott. Ez volt élete első velocipéd versenye.

Karin Seggl versenyző
– Ez nem kifejezetten nőies sport, igaz? Miért ezt választotta?
– A férjem miatt. Ő kezdett el tekerni velocipéden. Én meg csak folytattam.
– Mióta?
– A múlt évben kezdtem csak.
– És mi tetszik Önnek ebben?
– Ez egy egészen nagyszerű sport, kerekezni jó érzés.
– Hány kilométer/óra sebességgel halad?
– Óránként? Úgy 10-20 kilométert teszek meg.
– Nem veszélyes sport ez egy kicsit?
– Na igen, estem már egyszer-kétszer, de nem számít!

Ezzel valamennyi résztvevő, versenyző egyetértett. A bátrabbak pedig még kisebb mutatványokkal is szórakoztatták a nézőket. Összesen mintegy 15 ország kerékpárosai tekertek napsütésben, esőben és szélben a Fertő-tó partján. Legtöbben Angliából, Cseh-, Svéd- és Németországból érkeztek. Kár, hogy hazánkat éppen itt a közelben nem képviselte senki.

Kloiber Alexandra
Forrás: Pro-28 Stúdió